Van egy ajándék, amit csak az ember birtokolhat. Egy érzés, amit ha megtalálsz, mindent átértékelsz.
A szerelem az élet értelme. Aki sosem volt szerelmes, nem tudja mit jelent igazán élni. Akinek nem volt soha beteljesült szerelme, nem tudja mi az élet. Mert mikor valaki szerelmes, minden más jelentéktelenné válik. Az igaz és viszonzott szerelem megóv a hibáktól, életcélokat ad, és megtanít arra, hogy egy másik embert boldoggá tegyél. És mi tudna nagyobb örömet okozni, mint látni a megcsillanó boldogságot annak a szemében, akiért mindent megadnál? Természetesen semmi.
A szerelem – minden bizonnyal – azért adatott meg nekünk, emberi lényeknek, hogy boldoggá tegyünk valakit. S a szeretett személy boldogsága az élet értelmének mágikus kulcsa. És igen, a szóbeszéd igaz: egyszer, csak egyetlen egyszer vagyunk szerelmesek az életben. Ez a szerelem azonban nem rajtunk áll. Belebolondulhatunk száz, meg száz emberbe, de semmi sem fogható ahhoz, mikor két szív egy ütemre dobban, mikor az ember megtalálja a hiányzó felét. Rengetegszer hihetjük, hogy szerelmesek vagyunk, de ha igazán érezzük ezt a semmihez sem fogható érzést, nem hinni, hanem tudni fogjuk, hogy az a bizonyos személy az életünk értelme, és sosem engedjük el. Még ha az élet, vagy ha úgy tetszik a sors akadályokat is gördít elénk, együtt mindenre képesek vagyunk, mert ketten vagyunk egy tökéletes egész, ami képes legyőzni a világot.
Mikor végre átérzed és tudod, hogy mit jelent a szerelem rájössz: ennél nincs hatalmasabb és gyönyörűbb érzés. Aki már tapasztalta ezt a semmihez sem fogható csodát, az tudja, hogy nem a pénz, nem a hírnév, és nem az elismertség érzése, hanem a szerelem az az ajándék, amit az ember az élettől kapott.
(http://www.licium.hu/szubjektiv-blog/az-elet-csodaja-2.html)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése